HA100RADIO

1906-ban, szeptember 1-jén Fiume és Ancona között történt az első olyan szikratávíró-összeköttetés, amelynek írásos nyoma maradt.

A tengeri állomás az „Előre” nevű hajó fedélzetén üzemelt.

A HA5KHC „Puskás Tivadar” Rádióklub – a Puskás technikum vezetésének hathatós közreműködésével – megigényelte és megkapta a HA100RADIO hívójelet, melynek aktív használatával kívántunk emléket állítani ennek a nevezetes eseménynek.

(HA5AUC - Pista elkészítette a korabeli szikraadó korszerűsített változatát, mely munkába Ede is bekapcsolódott, aktív hátramozdítóként. Sikerült egy „virtuális” antennára kihangolni a szerkezetet, amely 7 megán komoly maximum-sugárzást biztosított. A lakásban a kávéfőzőben is lehetett hallani a szikra-jeleket, egyébként 108 megán még komoly QRM-et okozott… Nem mertünk nagyon sokat szórakozni vele, mert nem akartunk háborúskodást. Ede otthon bekapcsolta a vevőt, hogy megkeresse a jeleket. Dacára a rövid távolságnak (mintegy 8 km), semmiféle jelet nem sikerült kicsikarni a vevőből. Lehet, hogy a teljesítmény volt nagyon kicsi: talán 20 W volt az akkumulátorból kivett teljesítmény…)

HA5AUC (Pista) kezdte az üzemelést, melybe egy telefonbeszélgetés után HA5BWW  is bekapcsolódott. Valami csoda kezdődött el!

Hihetetlen népszerű lett nagyon rövid idő alatt a hívójel. 160-10 méterig, kizárólag távíró üzemmódban folyt a forgalmazás. Hatalmas pile-up-ok alakultak ki, rengeteg cluster-bejegyzés adta hírül az aktivitást. Időnként el lehetett érni a 200-220 QSO/óra átlagot.

Augusztus végén kis csapat indult el Rijekába, melynek tagjai az iskola képviselőiből (dr. Horváth László igazgató úr vezetésével), egy TV-s „mini-stábból” és 4 amatőrből (HA5AUC, HA5OJ, HA5BWW, HA7PC) állt.

Rijekában, a Hotel Jadran szálló legfelső emeletén alakítottuk ki a „parti állomást”, ahonnan HA5BWW és HA7PC üzemeltek a CEPT-nek megfelelő hívójelképzéssel, mert a HA100RADIO hívójel csak Magyarország területén volt felhasználható. A berendezés FT-990 volt, melyhez két darab DUNAX-antennát csatlakoztattunk. Az antennák telepítéséhez itthon HA7TR minden szükséges darabot legyártott, azonban a telepítés során szükségünk volt ’5AUC minden találékonyságára, a gyümülcsösláda-sarkok felfedezésére és elorzására, hogy az antennák a helyükre kerülhessenek. A TV-stáb keményen dolgozott, készült a film – időnként „moderálás” után megismételt felvételekkel…

A CEPT-nek megfelelő hívójelek iránt az érdeklődés nem haladta meg az átlagot, hiszen szigeten sem voltunk – 400 feletti QSO-t létesítettünk, zömében 7 és 10 megán.

A második napon a „parti személyzet” kivételével útra kelt a csapat, hogy kompon átkeljenek Ancona-ba és a hajó fedélzetéről megismételjük a történelmi összeköttetést.

A behajózás pontos idejéről telefon kaptunk értesítést. A két Pista a fedélzeten telepítette az FT-890-et és a pecabotot. Nem igazán volt sikeres a kísérlet, bizonytalanul vettük egymás jeleit. Ennek ellenére a három fedélzeti hívójel (HA5AUC/MM, HA5OJ/MM és HA5PTL/MM) igen nagy mennyiségű QSO-t gyártott le a fedélzetről – a személyzet és az utasok csodálkozása mellett.

Visszaérkezésük után megbeszéltük az élményeket, tapasztalatokat. Úgy éreztük, hogy a bizonytalan összeköttetés megfelelhetett a korabeli viszonyoknak, ezzel a kísérlet ezen részét elfogadhatónak találtuk.

A hívójel szeptember végéig volt érvényes, hazaérkezésünk után folyattuk az aktivitást. Kettőnkön kívül bekapcsolódott még néhány állomás, növelve a QSO-k számát.

Szeptember utolsó napján befejeződött. Csináltunk egy gyors statisztikát – a log-vezető programok segítségével ez nagyon egyszerű eljárásnak bizonyult. A két állomás 6000 feletti összeköttetést létesített, kb. 200 óra alatt. Nem kimagasló eredmény ugyan, de talán nem is túl rossz. Úgy néz ki, a létesített összeköttetésekből megvan a DXCC, igaz, rengeteg QSO született 30 méteren, ami az igénylésnek (DXCC-vegyes) kissé ellent mond. Minden esetre, meg kell várnunk a beérkező lapokat. (D2DX lapja már meg is érkezett!) Az információknak megfelelően a QSL-ek az irodán keresztül jönnek: eddig 10 alatti a direkt lapok száma, ezekre a „béleléstől” függetlenül a válasz már elment.

Októberben meghívást kaptunk Igazgató Úrtól a „Pusi”-ba, hogy megnézzük az útról készített, már kész filmet.

(Egy kis kitérő: HA4DX, Tomi, egyszer feltett egy linket a Pannon levelezési listájára, mely egy videoklipre mutatott: HAM-Bands. Csodálatos volt a kisfilm, a zenéje kissé country-s, nagyon fülbemászó, a szövege is nagyon klassz. A képek magukért beszéltek: csinos hölgy a TH-11DX alatt pezsgőzik a partnerével – mindez kb. 30 méter magasan… Ede lementette és CD-n magával vitte Rijeka-ba, ahol meghallgattuk és a CD-t átadtuk a TV-seknek: ez lett a film kísérőzenéje. Aggodalmak merültek fel a jogviszony miatt. Elment egy mail a szerzőknek, akitől másnap megérkezett válasz, melyben hozzájárultak a felhasználáshoz – ráadásul meg is köszönték!) Profi munka a film, kellemes borzongás futott rajtunk végig az ismerős képsorokat nézve. Köszönet érte!

Edit (’5BWW lánya) a rendelkezésre álló képek felhasználásával, valamint a „kollektív bölcsesség” alapján elkészítette a QSL tervét, mely alapján a lapok elkészültek: köszönet a Puskás Tivadar Távközlési Technikum vezetésének. Valóban, nagyon szépek lettek. Az első gondolat az volt, hogy nyomtatjuk a „nyalókákat”, de valahogy eljutottunk odáig, hogy saját kezünkkel adunk életet a halott papíroknak. Nehezebb út, de valahogy személyesebbnek éreztük. Így történt. A magyar állomások már talán kézbe is vehették. E sorok írásakor az utolsó 8 kg lap az irodába szállításra vár.

Vége lett egy olyan aktivitásnak, mely a HA5KHC történetében a legjobb hatásfokú volt, ráadásul a lapok viszonylag időben elmentek. Köszönjük mindenkinek az aktivitást, a segítségeket (cluster-bejegyzések) és a befutott lapokat.

Sajnos, a HA200RADIO hívójellel már nem találkozunk…

A HA5KHC csapata